2009. február 7., szombat

VÁROSI HÍREK


MAGYARGYŰLÖLŐ ZSIDÓKOMMUNISTÁNAK KIÁLLÍTÁS

Az önkormányzat oldalán reklámoznak egy zsidó újságírót, akiről kiállítást fognak csinálni, halálának 60. évfordulóján, mert a város szülötte volt. Arról elfelejtették tájékoztatni az olvasókat, hogy Zsolt Béla nemcsak a kommunista mozgalom kiemelkedő harcosa volt, hanem az 1945-46-os magyarellenes bosszúállásokban is bőven kivette a részét, a magyarellenes uszításokban élen járt. De nehogy elfogultnak tekintsen az olvasó, ezért idézzük a Wikipedia tárgyilagos jellemzését Zsolt Béláról:
„1945-ben betegen tért haza, Magyarországra, ahol a frissen alakult Magyar Radikális Pártnak előbb tagja lett, majd harcias, agresszív fellépésével kiharcolta magának a párt napilapjának, a „Haladás”-nak a főszerkesztői posztját, amit aztán saját stílusára formált. Ismertségével egyfelől használt a pártnak, másfelől azonban izgága, gyűlölködő természetével, össze-vissza vagdalkozásaival, gyakorta bántó, durva megfogalmazásaival ártott is annak.” (...)1947-ben a Magyar Radikális Párt országgyűlési képviselője lett, 1948-tól 1949. február 2-áig, a Magyar Függetlenségi Népfront megalakulásáig (melybe az MRP is beolvadt) elnöke is volt. Vezetésével az MRP mindinkább a kommunisták csatlósává vált, pártja beolvasztása a Népfrontba ezért szinte biztosra vehető esemény volt.”
Még annyit, hogy a korabeli kommunista lapokban, a gyűlölettel fröcsögő író cikkei sűrűn szerepltek, halált kiálltva a magyarokra. A város kulturális vezetőinek helyi magyar nagyságok nem jutnak eszükbe, hogy emlékkiállítást csináljanak nekik. Bezzeg egy rosszhírű zsidókommunista az fontos nekik. Ráadásul Komáromhoz semmi köze nem volt Zsolt Bélának, azon kivűl, hogy itt született és járt iskolába. Idézünk Zs. B. halhatatlan munkásságából, ami a kiállításon biztos nem fog szerepelni.


VÉLEMÉNYEK ZSOLT BÉLÁRÓL
„A magyar ember, aki 1914 előtt az egész világnál különbnek érezte magát, s akinek látnia kellett, hogyan lett a megvetett tótból, oláhból, rácból győztes és nála hatalmasabb fajta, mégis kapott valakit, akinél éjjel-nappal különbnek érezhette magát: a zsidót. Ismétlem, aki e förtelmes években szemtől szembe találkozott a munkásszázad paraszti és proletár keretlegényével és a színmagyar parasztból kikerült deportáló csendőrlegényekkel, megállapíthatta, hogy a fasizmustól bestiálissá hevített magasrendűségi téboly elementárisan magával ragadta magát a népet is."(Zsolt Béla, 1945)
- - - -
Műveiben kitűnő megfigyeléssel, metsző íróniával támadja az erkölcsi és anyagi züllést, a fasiszta elembertelenedést, a népelnyomást. (netlexikon)
- - - -
1945 augusztusában csatlakozott hozzá a náci koncentrációs táborokból a svájci felépülésből visszatért Zsolt Béla, aki publicistaként egyfelől használt a pártnak, másfelől nyugtalan, izgága, gyűlölködő természetével, polemikus írásaiban mindenfelé vagdalkozva és olykor bántó, sértő, durva fogalmazásoktól sem riadva vissza, ártott is annak. Észlelhető becsvágy vezette, mindenképpen irányítani, vezetni akart, nagy energiával tört az élre, és ebben a törekvésében szelíd, béketűrő, a politikai harcban járatlan társai nem tudták féken tartani. (…..) ...Zsolt Béla lett a hangadó. Ő maga és a vele tartók is mindinkább kommunista társutasokká változtak. Közben azonban egy érdekes és említésre méltó mozzanat következett be. Közismert volt, hogy Zsolt Béla és barátai elkeseredett harcot folytattak a népi írók és politikusok lejáratására, antiszemitizmussal, a fasizmussal való kiegyezéssel, nacionalizmussal, városellenességgel vádolva legtöbbüket. (Borbándi Gyula, Magyar Szemle, 2001/4)
- - - -
A nyílt, keresztény-magyar szellemiségű könyvek megjelentetését rossz szemmel nézi a kommunista egyeduralom felé menetelő ország politikai vezetése. Amikor még a polgári beállítottságú Zsolt Béla is "az ellenforradalom melegágyaként" tünteti föl az egyházat, aligha várható jobb elbírálás és tolerancia a moszkovita vonal képviselőitől. (Új Ember, 2001/11/10)
- - -
Zsolt Béla (szerk.): Fehér könyv. Budapest, 1945 (ajánlatok arra, hogy kik azok a magyarok akiket ki kell végezni) Kép: Zsolt Béla elvtárs